Kellemes tavaszi sétára indulok. A napsütést nem zavarja egy felhő sem, a hőmérséklet még az évszakhoz képest is magasnak mondható. Semmi nem sürget, nem kell visszaérnem időre, teljes nyugalommal vágok neki utamnak. Párommal kézen fogva lépünk ki a kertből a már jól ismert poros utcára, és vesszük célba a Duna-part bicikli útját. Kevés ember lézeng a faluban, nem zavar senki és semmi. A langyos szél néha belekap kedvesem hajába, de még az idő is ennek az elfoglaltságnak kedvez.

Amint kiérünk a sárga vonallal jelzett betoncsíkhoz, mely a tizenkettes főút mellett halad, ezt az állapotot néha megbolygatja egy-egy mellettünk elhaladó gépkocsi. A kerékpárosok türelmesen kerülgetnek minket, nincs affér abból, hogy az ő területükre gyalog tévedtünk, mindenkit hatalmába kerít az év első melegnek mondható napja. A legtöbb emberen, ahogy rajtunk is, rövidnadrág és póló van, a napszemüveg most nemcsak esztétikai látványként funkcionál. Aztán egy mély öblös hangra leszek figyelmes, mely a hátam mögötti távolból egyre csak erősödik. Mire megfordulok már mellém is ér a motoros, és mire feleszmélek, már olyan messze van, hogy rendszámtábláján a számok elmosódnak. Biztos nem a megengedett sebességgel halad, de elnézem neki, hiszen őt is elragadhatta a remek idő és a szabadság érzése. Kicsi a forgalom is, mi baj lehet - gondolom. A Duna hullámzó vize úgyis kárpótol ezért, látványa feledteti ezt a zavaró pillanatképet. A madarak lágyan hallatják hangjukat, jelzik, hogy lassan birtokba veszik a házak ereszeit. A fák is rügyezni kezdenek, már a hóvirágokon kívül egy-két ibolyát is fel lehet fedezni. A lány, akivel ezt a remek délutánt töltöm, mosolyog, és én nem győzöm nézni, hogy mennyire élvezi mindazt, amit a környezet ad nekünk.

Mikor meghallom, hogy a már megismert hang ismét egyre jobban közelít, már tudom, hogy ugyanaz a motoros lesz. Látom, hogy egy nála jóval öregebb és lassabb autó mögött kénytelen vesztegelni, majd mikor mellénk ér úgy dönt, megpróbál előzni. Nem foglalkozik sem a záróvonallal, sem a kanyarral és belemegy a manőverbe. Hátranézek kíváncsian, a motoros már majdnem lehagyja az autót, amikor vele szemben felbukkan egy másik gépjármű. Minden pillanatok törtrésze alatt történik, a szembejövő, szabályosan haladó autó vezetője félrerántja a kormányt, mely így vészjóslóan közelít a biciklisáv felé. Nem fogom fel a történteket, nincs időm reagálni, hirtelen rohanni kezd az idő. Egy gondolat fut át az agyamon, lehet, hogy nekem jön, és akkor megha