A lemenő nap vörös sugarai között lépett oda ahhoz, akinek a látványától hangja remegni kezdett. Pedig kemény és határozott jellem volt, szigorú élettel, merev szabályokkal.

- Most vagyok hozzád elég közel ahhoz, hogy elmondhassam, amit akarok. Nem tudom, hogy a világ megértené-e a döntésed, és abban sem vagyok biztos, hogy te igen.
Kezdte, mélyen a szemébe nézve. Sokszor végiggondolta már, hogy mit fog mondani, de most nehezen jött ki minden egyes szó a szájából, nehezen fonta össze gondolatait. Az érzések kavarogtak katonaszívében, és nem tudta, hogy fejezze ki a lehető legjobban mindezt.

- Viszont, ha csak egy valamit mondhatnék, melyet megváltoztattál bennem, akkor azt mondanám: mindent. Lehet, hogy én kevésbé érdemellek meg téged, mint te engem. Viszont biztos vagyok abban, hogy nem akarok ma úgy elaludni, hogy hiányzol, és nem akarok éjjel rád gondolni. Azt kívánom, hogy mellettem legyél, amikor felkel a nap, és tudjam, nem ért véget mindez. Szükségem van erre az érzésre, és ezt tőled kaphatom meg. Próbálom felfogni mindezt, de el kell hinned, hogy nem terveztem semmit így. Keresem a válaszokat a miértre, de félek, hogy sosem fogom megtalálni.

Tekintete az előttük elterülő víztömegre váltott, melyről a visszatükröződő fények megcsillantak kék sisakjának tetején. Megszokta már, hogy teljes fegyverzetben kell állnia, és most sem a felszerelés súlya húzta vállát.

- Megmagyarázhatatlan, de itt vagy egy leheletnyi távolságra tőlem, és én nem tudok a szemedbe nézni anélkül, hogy ne jusson eszembe az, hogy lehet, többet nem lesz alkalmam mindezt elmondani. Ha minden elromlana, és nem lesz tökéletes pillanatunk, akkor is tudnod kell, hogy ki vagyok…

Szavaiból semmit nem érhetett az előtte álló görög lány, hiszen nem az ő nyelvén hangzottak el. Csak odahajolt hozzá, és megcsókolta a férfi ajkát.
Magyar Hírlap, Szépírói pályázat
Másnap három ausztrál ENSZ békefenntartó életét vesztette a ciprusi Goshi közelében.